Tegnap este elgondolgottam hogy mi lesz ha egyszer meghalok.
Már nem kelek fel reggel, nem szidom a madarakat és üvöltözök velük hogy hallkaban csicseregjenek..
Már nem látom a barátaim többé nem mondhatom majd el nekik hogy igenis akárhogyis de a legfontosabbak nekem..
Már nem kinozhatom az öcsém, és talán később el se mondhatom neki hogy bár sokszor idegesitem szánt szándékkal akkor is szeretetből teszek mindent mert egy percet nem birok ki nélküle és ha nem idegesitem akkor hozzám se szól..
Már nem csodálkozom majd ha az apám jó fej velem, vagy ha anyu néha bejön beszélgetni mert már nem leszek..
Talán a legroszabb az lenne ha 1x meghalnék és látnám hogy a családom értem sir..
És ami hasonlóan rosz lesz ha majd túl élem őket =/ Ha majd eggyenként halnak meg és már nem mondhatom hogy anyu és apu .. Kiderült hogy apukámnak össze sugorodott a mája és halálos beteg..Soha sem látom már körülbelül fél éve ennyi a legtöbb információm rólla..egyszer meghal és én nem tölthetek vele annyi időt amennyit csak tudok mégcsak mellette sem lehetek. A legjobban az fáj hogy nem is szeretné így..
Soha nem bántottam meg mégcsak gondja sem volt velem hisz akkor sem volt itt mikor a nagy tini korszakom volt mikor minden lány a szülei ellen lázad..
sosem volt gondja velem mégsem kiváncsi rám..
És most megfog hallni..És én semmit sem tehetek..
És én legszivesebben örökké élnék...Ha lehetne 2 kivánságom..az lenne hogy minden örökké ugy maradjon mint most és senkise halljon meg soha körülöttem..
Bár lehet jobb is igy hisz a halál békés..könnyű..az élet nehezebb..